Fenekestül fordult meg velem a világ. De legalábbis egész a vízszintesig.

Hétfőn egy egyszerű vérvételre mentem a kórházba, valamint egy rutinvizsgálatra. A következőkkel jöttem haza: 

1.) A leletek szerint a legutóbbi intravénás vaskúra nem segített valami sokat, és mivel a doktornő nem szeretne vérátömlesztést adni a szülés után (bevallom, én sem szeretném), meg kell ismételni, vagyis újra kaptam egy branült itthonra, ezúttal 6-7 napra, és naponta járok be infúzióra. (Már a bekötése sem volt egy leányálom, 5-ször szúrtak meg, mire sikerült.) A kezem most sem tudom igazán használni, és nagyon kell vigyázni rá.

2.) A vizsgálat után min. 2 hét szigorú ágynyugalomra intettek, valamint emelték a magnézium adagomat napi 3-ról 8-ra, nehogy idő előtt megszülessen a picúr. 

Hát nem tudom, más hogyan old meg egy ilyen helyzetet, de én kétségbeestem. Ágynyugalom? Két kisgyerek mellett???

És ahogy mondani szokás, a baj természetesen nem jár egyedül. 

Amíg az orvosnál jártam, férjem anyukája vigyázott a gyerekekre, majd mikor hazaértünk, azzal fogadott, hogy a kisfiam elég rossz bőrben van. Megmértük a lázát, 38,5-ig volt türelme várni a lázmérőre, akkor rögtön adtam neki lázcsillapítót, de az éjszaka elég zűrösen alakult (gyógyszer-kúp-hűtőfürdő-babusgatás, stb...)

Eközben Réka rondán elkezdett köhögni, a férjemnek hőemelkedése lett, ramatyul érezte magát, miközben sorra jöttek a munkák neki. 

Még egyszer kérdem: ágynyugalom? Két kisgyerek mellett????

Másnap együtt orvoshoz mentünk, ahol kiderült, hogy Bazsinak tüszős mandulagyulladása van, Réki "csak" megfázott.

Akkor anyukám és anyósom bevetették magukat. Szerdán mindketten itt voltak, az egyikük a konyhát takarította,  ebédet hozott a gyerekeknek (kedvencüket: levest és kompótot), a másik teregetett, rendet rakott, a gyerekeket pesztrálta, míg Gabó dolgozhatott, engem pedig ágyba parancsoltak. 

Ma anyu megint átjött, porszívózott, meg amit kellett, míg a gyerekek a másik nagymamánál rosszalkodtak (a betegségük ellenére kitűnően vannak, 2 napja se láz, se nyűgösködés, nyoma sincs rosszullétnek, szerencsére).

Ha ők nem lennének, nem tudom, mit csinálnék. Szeretném, ha tudnák, hogy nagyon hálás vagyok, nemcsak a magam, hanem a születendő kislányunk nevében is, MINDENÉRT!!! 

Szerdán, amikor megérkeztek a nagymamák, és a nagypapa is befutott az ebéddel egy pillanatra, a gyerekek olyan nagyon boldogok voltak, visongtak a gyönyörűségtől, hogy ekkora a felfordulás nálunk, és mindenki itt van, akit szeretnek. Annak ellenére, hogy ezt az állapotot a kényszer szülte, egy pillanatra tényleg olyan volt, (ahogy Réka megjegyezte) mintha karácsony lett volna...